HUSZONHAT

Gavin szakadó fém csikorgására és a helyéből kitépett ajtó csattanására kapta fel a fejét. Asyr mögött a Császári Erőddel szemközti oldalon megpillantotta, amint a kapu összeomlik, és egy vezető nélküli sikló ront be a raktárépületbe. Mögötte kábítók skarlátvörös energialövedékei záporoztak az érkező siklókról a rohamosztagosokra.

Amint a rohamosztagosok az első ijedtségen túlestek, visszalőttek. Gavin megragadta Asyr Sei’lart, és a földre rántotta. Amaz káromkodva fordult a hátára, hogy felálljon, de Gavin nem hagyta. A kör pereme felé vonszolta, a törmelékhalmok mögé. Egy halott duros - a melle közepén tátongó lyuk még füstölgött -, ledöntötte őket a lábukról. Gavin gyorsan lerázta magáról, és megragadta a duros elejtett fegyverét.

Gavin feltérdelt, és két lövést adott le egy katonára. Az első lövés megpörkölte a páncélját, a másik elzúgott a lába között. A rohamosztagos megfordult, és Gavinra emelte a fegyverét. Ó, nem, pontosan, mint a Talaseán.

Egy kéz megragadta, és a földre rántotta. Egy lövés ott hasított a levegőbe, ahol az imént Gavin volt, a második érintette a kölyök ruháját, de sebet nem okozott.

Asyr elengedte Gavin vállát, és a törmelék mögé bújva a rohamosztagosra lőtt. A mellén találta el, amitől az megperdült és a padlóra zuhant. Egy ideig még ott vonaglott, kezével a lyukat tapogatva a mellén, de már nem kelt fel többé.

A raktárhelyiséget zöld és vörös energianyalábok szelték át, a levegő megtelt az ózon, az égett hús és az olvadó páncél átható szagával. Az Erőd módszeresen végigpásztázta a raktár alsó szintjein berendezett hevenyészett szálláshelyeket. Az odúk sötét belseje egy pillanatra vörös fényben kivilágosodott, azután fekete füstbe burkolózva szétrobbant. A felsőbb szintek ráomlottak az alsókra, és élve temették maguk alá az ott tartózkodókat.

Gavin fel akart tápászkodni, hogy megint tüzeljen, de Asyr időben visszarántotta egy felettük elhúzó sikló elől.

- Húzd le a fejedet, mert még elveszíted!

- Egy perce még te is a fejemet akartad venni.

- Egy bigott nem mentette volna meg az életemet - vigyorgott a lány.

Gavin bal kézzel félretolta Asyrt, és leadott néhány lövést egy a fedezéke elől éppen előbújó rohamosztagosra.

- Nem maradhatunk itt.

- Gyere, fussunk a nyitott ajtó felé!

Fürgén felpattant, és rohanni kezdett, közben lövéseket küldött az Erőd irányába. Gavin a füsttől és a portól nem látta, mire lő, csak futott a nyomában. Mögötte lövedékek száguldoztak sisteregve, de egyik sem közelítette meg egy méternél jobban.

Amennyire a lövések színéből meg tudta állapítani, a rohamosztagosokra zúduló lövések voltak túlsúlyban, nem a katonákéi. De amennyivel kevesebb lövést adtak le a birodalmi katonák, annyival pontosabban céloztak. A fustfelhőn át Gavin azt is látta, hogy a pisztolyokból, karabélyokból leadott lövések lepattognak az Erőd páncéljáról, míg a hadigép vörös lövedékei mindenütt robbanásokat okoznak. Az emberek sikoltozva rohangáltak, némelyikük megtorpant és összeroskadt. Ismerős alakokat keresett, de egy Zsiványt sem pillantott meg a menekülők között.

Kiért az utcára, és a kapun kiözönlő emberek áradata elől egy kéz rántotta félre. Kiszabadította a jobb karját a szorításból, és mosolygó megmentőjére pillantott.

- Corran?

- Én is örülök, hogy látlak, Gavin.

Asyr, aki Nawara és Rhysati mellett állt, összevonta a szemöldökét.

- Gavin?

- Ez hosszú történet - Gavin az ajtó mellett gyülekező alakokra pillantott. Shiel és Ooryl két oldalról a devaronit, Dmaynel Kiphet szorongatta, akinek az oldalán tátongó sebből fekete vér folydogált. Mindenki más jól nézett ki. - Aril hol van?

- Nem tudom - rázta a fejét Nawara.

Corran a raktárból kifelé rohanó emberekre pillantott.

- Aril alacsony. Lehet, hogy szem elől tévesztettük.

Rhysati bólintott.

- Nagyon sok sullustai van a menekülők között.

Gavin meglengette a fegyverét.

- Nem hagyhatjuk itt.

Odabentről újabb robbanás hallatszott. Corran oldalt lépett az ajtónyílásból.

- Az Erőd még dolgozik. Nem mehetünk vissza.

Apró vakolatdarabok záporoztak Gavinra, a dzsekijén koppantak, az arca is piszkos lett a portól. Vissza akart menni, hogy harcoljon, de egykori haslövése, amit egy rohamosztagosnak köszönhetett, sajogni kezdett, és ettől meggondolta magát. Bűntudatot érzett, amiért a rohamosztagosoknak miatta kellett a raktárba jönniük. A lelke mélyén tudta, hogy ez a birodalmi akció jóval előbb el volt tervezve, mint hogy őt idecitálják, mindenesetre aggódott Aril meg a többi bent rekedt miatt.

Két siklóbringa rontott ki a raktárból, majd egy harmadik, végül a negyedik. Őket két rohamosztagos követte, szintén siklón. Közülük az első lőni kezdte a Starhawkot, és a lézere meg is olvasztotta annak műszerfalát. A járgány előrebukott, és levetette utasát. A második sikló lejjebb ereszkedett, és a nyomába eredt.

Corran gyorsabban kapta elő a fegyverét, mintsem Gavin észrevette. Nyomban leadott három lövést. Az elsőt elvétette, de a másik kettő telibe talált, és a gazdája kirepült a nyeregből. A páncélos alak tíz métert repült, és az áldozata mellé huppanva csapódott a ferrobeton úttestre. A sikló megállt fölötte, és elérhetetlen magasságban lebegni kezdett.

Nawara mutatta, hogy az út végén újabb rohamosztagosok érkeznek siklóikon.

- Az erősítés. Tűnjünk el!

- Erre - mutatta Asyr, látva, hogy a kapu közelében még mindig nagy a nyüzsgés.

Corran intett nekik, majd rohanni kezdett a lezuhant alak felé. Gavin követte, s közben a raktár felé visszafordulva fedező tüzet zúdított a kapura. Egy pillanattal később ért oda a fekvő alakhoz, mint Corran, és akkor vette észre, hogy nő az illető. Az éppen levette a sisakját, és hos szú, barna haja szétterült a feje körül. Egy rakoncátlan kék tincs a homlokához tapadt.

- Hagyjatok itt! - mordult Corranra.

- Nem lehet, Inyri - Corran megragadta a vállán a dzsekit, és felállította, de Inyri mér az első lépést elvétette.

- A térdem - tátogta. - Nem tudok járni.

Gavin Corrannak adta a fegyverét, majd a karjába kapta a lányt.

- Mehetünk.

Inyri először ellenkezett, de hamar feladta, mert látta, hogy a rohamosztagosok szinte minden irányból tüzelnek rájuk. A Zsiványok, akik Asyr vezetésével visszamentek a kapuhoz, folyamatosan tüzeltek a kiözönlő katonákra, és egy ideig sikerült is visszatartaniuk őket. Corran mindkét kezében kábatóval, lőni kezdte az első siklókat, amik átjutottak a tűzvonalon, és most feléjük tartottak. Nem a pilótára lőtt, csak a járgányra, ami így a falhoz csapódott.

A sikló felrobbant, a falon tűzfolyam csurgott le az utcára. Gavin még néhányat lőtt, azután beugrott a kapun. Megbotlott, de nyomban felpattant. A többi Zsivány folyamatosan tüzelt, így a torkolattüzek fényében beljebb tudott menni a raktárépületbe. A levegőben terjengő füst ellenére Gavin megérezte a vegyi anyag szagát. Előtte Asyr éppen berúgott egy ajtót, amin át sárga fény özönlött a homályos raktárba. A helyiségben takarítószerek voltak, de vastagon lepte őket a por. Miközben Inyrivel a karjában beszaladt az egyik folyosóra, látta, hogy a takarítószerszámokat tényleg régen használhatták.

Asyr a folyosón át egy lépcsőhöz vitte őket, ami lefelé vezetett. A nyomában Ooryl és Shiel vezette Dmaynelt, mögöttük Nawara Rhysati és Corran alkotta a hátvédet. Jóllehet senki nem szándékozott az üldözésükre indulni, Corran jócskán lemaradt, hogy a sebesülttel kényelmesen haladhassanak előre.

Gavin nem ismerte fel sem az épületet, sem a folyosókat, pedig nagyon hasonlított azokra, amiket Shiellel együtt felderítettek az Invisecben. Végül felfelé mentek néhány emeletnyit, ott beléptek az ajtón. Egy ithoriai várta őket, aki a meglehetősen szokványos lakószobán át egy buja, párás levegőjű, dzsungelszerű környezetbe vezette át a csapatot, ahol vízesés, szivárványszínű növényzet pompázott mesterséges fényben.

Asyr egy kékeszöld mohával benőtt tisztásra mutatott, mire Ooryl és Shiel odavitte Dmaynelt.

- Houlilan, te vigyázz Dmaynelre! Ez a másik megsérült, de nem veszélyes.

Inyri megmozdult Gavin karjában.

- Már letehetsz. Meg tudok állni a lábamon, csak bevertem a térdemet, amikor lezuhantam.

Gavin lassan a földre állította és támogatta, amíg a lány megállt a lábán.

- Rendben leszel?

Inyri bólintott, de megrándult az arca, amikor a testsúlyát át akarta helyezni a jobb lábára.

- Gondolom, most azt hiszed, hálásnak kellene lennem.

- Megmentettek a haláltól, vagy ami még rosszabb, a birodalmiak kezétől - mondta Asyr meglepve. - Jogos a köszönet.

Inyri vállat vont.

- Megköszönni, nekik? Soha. Miattuk kerültem ilyen helyzetbe. Ha nem avatkoznak a dolgomba, nem kerülök bajba.

Corran a szemöldökét ráncolta.

- Te választottál így. Nem volt kötelező elhagynod a Kesselt.

Asyr elrakta a kábítóját, és karba fonta a kezét.

- Van itt valami, amiről én nem tudok. Megtudhatnám?

- Valószínűleg nem - rázta a fejét Gavin.

- A saját érdekedben - tette hozzá Nawara.

Inyri gonoszul elvigyorodott.

- Ezek az emberek visszahozták a Fekete Napot a Coruscantra.

A bothai ügyesen leplezte a meglepetését, majd Gavin felé fordult.

- Ez igaz?

- Attól tartok - vont vállat a kölyök.

- A Kesselről kiszabadítani bűnözőket... - vonta össze a szemöldökét Asyr. - Erre elég indok volna az, hogy nem kedvelitek a birodalmiakat, de nem hiszem, hogy a Lázadók egyetértenének veletek. A galaxis, úgy vélem, egy kissé szűk lett a számotokra. Ez nagyon nagy probléma.

- Nem igazán, egyáltalán nem az - mondta Corran, és visszaadta Gavinnak a fegyverét. - Ahogy a dolgok mennek, ez valójában egy apró probléma.

- Apró probléma? - Asyr egyre jobban összevonta a szemöldökét. - Egyáltalán, akarom én tudni, kik vagytok?

- Nem valószínű - mosolygott rá Gavin. - Lázadók vagyunk... a Zsiványkommandó pilótái.

- És itt vagytok a Coruscanton? - Asyr szeme tágra nyílt. - Kezdem érteni, hogyan látjátok a dolgokat.

Corran bólintott.

- Hogy tisztán lásd a képet: azért vagyunk itt, hogy megállapítsuk, mennyire liberális a Coruscant. A mi küldetésünkkel összehasonlítva minden más probléma másodrendű.

***

Aril Nunb elhatározta, hogy öntudatlanságot színlel, csakhogy törött bordája annyira fájt, hogy felsikoltott, amikor a rohamosztagos a karjába kapta. A katona talpra állította, majd a Birodalmi Erőd mögött álldogáló és vérző sebesültekhez kísérte.

Aril nem emlékezett rá, hogy elájult volna, amikor a harc megkezdődött, de nem volt benne biztos. Arra emlékezett, hogy megérkeztek a rohamosztagosok, és utána ledőlt a kapu. Éppen a kijárat felé rohant a Zsiványokkal, amikor az Erőd egyik lövedéke mellette robbant fel. Először azt hitte, a lökéshullám döntötte le a lábáról, de a fájdalom később azt sugallta, hogy egy repeszdarab is elkapta. Megpillantott egy sullustai kisgyereket, aki a csata kellős közepén sírdogált. Lehajolt hozzá, hogy segítsen neki, akkor mintha ráomlott volna az épület.

Visszanézett a törmelékhalom felé, ahonnan felemelték, de a gyereket nem látta. Előrefelé fordult, de a beesett szemű túlélők között sem látott gyereket. Akik képesek voltak rá, azok sírtak, a többiek a sebeiket nyalogatták, vagy üveges szemmel meredtek maguk elé.

Egy 2-1B őt megpillantva bal felé mutatott. Követte az irányt, és egy csoport sullustait pillantott meg, akiket elkülönítettek a többi túlélőtől. Számos gyerek is volt közöttük, vagy a felnőttek lába közé bújva, vagy a vállukra simulva igyekeztek elbújni. Aril azt a gyereket nem látta, akit meg akart menteni. Igaz, az arcát sem tudta felidézni magában, ami azt sugallta neki, hogy nem volt eszméleténél.

Ahelyett, hogy ezen sokáig elmélkedett volna, gyorsan kiválasztott egy magányos gyereket, és elhatározta, hogy ő az, akin segíteni próbált. Intett neki, de a gyerek még jobban elbújt az apja lába mögé.

Valaki megragadta a bal karját. Aril felpillantva egy nála legalább negyven centivel magasabb férfit pillantott meg. Igazi nehézsúlyú volt, de a szemében ott bujkáló mosoly elárulta, hogy nem holmi tahó. Ritkuló fekete haját katonásan rövidre vágva hordta, és ez jól illett tábornoki egyenruhájához.

- Egészségesnek látszik. Jó példány.

Aril megtapogatta a jobb oldalát és felszisszent.

A férfi tömpe ujjaival a dzsekije alá nyúlt, és megtapogatta. Aril felsi- koltott. Noha a férfi tapintása orvosi kézre vallott, erősnek, határozottnak tetszett.

- Törött bordák, de az is lehet, hogy csak horzsolás - megvizsgálta Aril arcát, előbb jobbra, majd balra fordította a fejét. - Jól néz ki. Ne aggódjon, én majd gondját viselem! - felegyenesedett, és elkiáltotta magát. - Diric!

Egy idősebb, bamba tekintetű férfi, szanitéc-egyenruhában vigyázzba vágta magát.

- Igen, Derricote tábornok?

Derricote megveregette Aril vállát.

- Ezt magunkkal visszük. Vigye a többiekhez.

- Vele együtt tizennyolcán vannak, uram.

- Jól van - Derricote a szanitéc felé mutatott. - Menjen vele! A legjobb ellátásban lesz része. Mondhatnám úgy is, élete hátralévő részében a legjobb kórházi ellátásban lesz része.